művész


Illyés Gyula

Illyés Gyula

Született: † 1902–1983

Költő, író, drámaíró, műfordító, lapszerkesztő.

1921 őszén beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem magyar–francia szakára. Illegális baloldali tevékenysége miatt azonban előre látta, hogy a hatóságok célkeresztjébe kerül, így a letartóztatástól tartva 1921 végén Bécsbe emigrált. Hamarosan Berlinbe, onnan pedig Luxemburgba, illetve Franciaországba utazott tovább. Itt az Audun-le-Tiche-i vasércbányában vállalt…

 Tovább

Aktuális programok


Flamenco - Vérnász

József Attila Színház

Játék és tánc Lorca alapján. Mese száz percben az andalúz szerelemről.

Képzelt beteg

Vígszínház

Moliére komédiázik. Kifiguráz bennünket. Félelmeinket, öncsalásainkat, kicsinyességünket. Ez utolsó színdarabja. 1673. február 17-én a Képzelt beteg előadása közben a…

Költő, író, drámaíró, műfordító, lapszerkesztő.

1921 őszén beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem magyar–francia szakára. Illegális baloldali tevékenysége miatt azonban előre látta, hogy a hatóságok célkeresztjébe kerül, így a letartóztatástól tartva 1921 végén Bécsbe emigrált. Hamarosan Berlinbe, onnan pedig Luxemburgba, illetve Franciaországba utazott tovább. Itt az Audun-le-Tiche-i vasércbányában vállalt munkát, utóbb átment Luxemburgba és Esch-sur-Alzette-ben lakott. Továbbvágyódott azonban, s 1922. április 24-én érkezett meg Párizsba. Noha további útitervekkel a zsebében (Róma, Barcelona, Afrika) Párizst átmeneti állomásnak tekintette, végül négy évet töltött a francia fővárosban.

Párizsi évei alatt részt vett az emigráns magyarok szakszervezetének és a különféle munkásmozgalmi körök kulturális munkájában, de a Francia Kommunista Párt emigráns magyarok alkotta szekciójába nem lépett be. Politikai szervezkedések helyett szavalóversenyeket rendezett és színpadi jeleneteket írt a párizsi magyarok színjátszóköre számára, segítette az emigráns magyar munkásokból álló dalárda tevékenységét, támogatta, kalauzolta és franciaórákban részesítette az újonnan érkező magyar emigránsokat. Csaknem anyanyelvi szinten megtanult ugyanis franciául, s az új nyelvi környezet hatására megújult érdeklődéssel, elemző szemmel fordult a magyar nyelv és a nyelvészet felé.

Nagy tudásszomjjal fordult a francia és az egyetemes irodalmi stíluseszmények és a legújabb társadalomtudományi kutatások felé, szabadidejét a Szent Genovéva Könyvtárban töltötte önképzéssel. A korszak jelentős művészeti áramlatát, az avantgárdot testközelből tapasztalhatta meg, ismeretséget, több esetben életre szóló barátságot kötött a francia avantgárd, szürrealista és dadaista irodalmi körök jeles tagjaival, vezető művészeivel: Max Jacobbal, Jean Cocteau-val, Marcel Sauvage-zsal, Paul Éluard-ral, André Bretonnal, Tristan Tzarával (akinek évtizedekkel később halálos ágyánál és temetésén is ott volt), Louis Aragonnal, René Crevellel és másokkal.

1926-ban amnesztiát kapott, és még ugyanazon év nyarán hazatért Magyarországra. 1926-tól a Kassák Lajos szerkesztésében megjelenő, kérészéletű Dokumentum, 1928–29-ben az ugyancsak Kassák nevéhez kötődő Munka című avantgárd folyóirat munkatársa lett, emellett publikált a Magyar Írásban is. A nyugatosok közül elsőként Füst Milán figyelt fel a fiatal költő verseire. Közbenjárására 1927. november 16-án jelent meg Illyés első írása a Nyugatban, Georges Duhamel oroszországi útirajzának ismertetése, s 1928-tól már kritikáit és verseit is rendszeresen lehozta az Osvát Ernő szerkesztette folyóirat. Ugyancsak a Nyugat kiadásában jelent meg első verseskötete 1928-ban, a Nehéz föld, s csakhamar a fiatal költőnemzedék egyik legelismertebb tagja lett. Irodalmi műveinek fő megjelenési helye az ezt követő másfél évtizedben a Nyugat lett.

Illyés prózaírói hangja viszonylag későn, harmincéves kora körül bontakozott ki. Ekkor született meg a szovjetunióbeli élményeit feldolgozó Oroszország című útirajza (1934), a népi írók 1930-as évekbeli falukutató mozgalmának ihlető hatására – prózaírói pályájának méltó nyitányaként – írt Puszták népe című szociográfiája (1936), valamint a nagy előd pályaképét és életművét számba vevő Petőfi-monográfiája (1936).

Díjak, kitüntetések:
Baumgarten-díj (1931, 1933, 1934, 1936)
Kossuth-díj (1948, 1953, 1970)
József Attila-díj (1950)
Le Grand Prix International de Poésie díja (1966)
Knokkei Irodalmi Nagydíj (1966)
Tanácsköztársasági Emlékérem (1969)
Herder-díj (1970)
Batsányi-díj (1971)
A francia Művészeti és Irodalmi Rend parancsnoki fokozata (1971)
A Munka Vörös Zászló érdemrendje (1972)
A francia Becsületrend parancsnoki fokozata (1974)[39][40]
A Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendje (1977)
Az Amitiés Françaises díja (1978)
Pro Urbe Pécs (1982)
A Magyar Népköztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendje (1982)
A Magyar Tudományos Akadémia tagja 1945-1949, 1989-ben visszaállították MTA tagságát
A pécsi Janus Pannonius Társaság tagja (1932)
Magyar Örökség díj (1997, posztumusz)

A fösvény

A fösvény

Szarvasi Vízi Színház
  • Fordító
A Képzelt Beteg

A Képzelt Beteg

ÖSSZPRÓBA ALAPÍTVÁNY
  • Fordító
Az állatok nyelvén tudó juhász

Az állatok nyelvén tudó juhász

Kossuth Művelődési Központ - Dabas
  • Író
Fösvény

Fösvény

Veszprémi Petőfi Színház
  • Fordító
L1danceFest 2011 - Lengyel Katalin-Niklas Valenti, Jan Bárta, Mészöly Andrea

L1danceFest 2011 - Lengyel Katalin-Niklas Valenti, Jan Bárta, Mészöly Andrea

MU Színház
  • Szöveg (Az Éden elvesztése)
Mészöly Andrea:Beszélj rólam!

Mészöly Andrea:Beszélj rólam!

Jurányi Produkciós Inkubátorház
  • Szövegek: Az Éden elvesztése
Szokolay S.: Vérnász

Szokolay S.: Vérnász

Magyar Állami Operaház
  • Szövegíró G. Lorca nyomán
Vérnász

Vérnász

SZFE
  • Fordító
Vérnász

Vérnász

Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház
  • Fordító
Vérnász

Vérnász

SZFE
  • Fordító
Vérnász

Vérnász

SZFE
  • Fordító
Figyelem! A vásárlási időkorlát hamarosan lejár!
becsült lejárati idő:
00:00

tétel a kosárban

összesen:


Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!